Kosármeccs Nicholson székéből

Amikor kedves ismerőseim felhívtak, rögtön tudtam, hogy igen, ezt nem lehet kihagyni, annyira tipikusan amerikai, ezt látnom kell élőben…

Az előző rész tartalmából: Fotózás forgatás után

Igazi kosármeccs! Amúgy nem vagyok rajongó, bár gyermekkorom egy részét a kosárpalánk alatt töltöttem. Voltam leigazolt versenyző is, ami konkrétan egy meccs erejéig tartott. Ugyanis a kispadról berohanva a meccs egyharmadánál, nagy izgalmamban, a saját kosarunk alatt álló ellenséges csapat egyik tagjának passzoltam a labdát. Annyira új voltam, hogy a saját csapatomat sem ismertem. Soha nem felejtem el a többiek rosszalló tekintetét, az edző csalódott felháborodását. Éreztem mindenesetre, hogy az én helyem valahol máshol van. Na, ennyit rövid kosaras karrieremről…

Milyen fitt mindenki

Visszatérve a profikhoz, a meccs ígéretes eseménynek tűnt. Jótékonysági rendezvény, amit a televízió is közvetít. Hírességek mérik össze erejüket a Ball Up kosárcsapat tagjaival. Ez elsőre talán nem sokat mond, de hamarosan többet tudok, ígérik a többiek.

A helyszín baromi messze van, a California University területén, ami egy kis városkának tűnik hatalmas méretével, megannyi bejáratával. Lehet benne kavarogni, az már biztos. Aki már járt efféle intézményben, tudhatja, miről beszélek. Óriási épületek parkokkal, parkolóházakkal, remek lehetőség elkeveredni a magamfajta tájékozódó zseninek. Ez alkalommal meglepően könnyen eligazítást kapok, parkolóhelyet is találok. Ráadásul a csarnokhoz legközelebbit, hát hiába, azért itt vagyok már egy ideje Amerikában, kezdek beleszokni, nincs mese, aki profi, az profi. A parkolóőr ugyan nincs a bejáratnál lévő bodegájában, ezt a velem egy időben érkező nézőkkel együtt konstatáljuk. Várunk rá egy ideig a tűző napon (árnyék nincs sehol), azután nincs mit tenni, elindulunk mindannyian befelé, mielőtt hőgutát kapnánk.

A terem teljesen hagyományos kosárpályának tűnik első látásra, rengetegen vannak, igazi vasárnap délutáni program. Lassan kijönnek a csapatok. Az ismert emberek közül leginkább tv-sorozatok sztárjait vélem felfedezni, de Clark Gregg, az Iron Man (Vasember) sztárja is itt van. Első ránézésre is feltűnik, hogy milyen fitt mindenki, hihetetlen állapotban vannak. Nyilván az egészséges élet, a megfelelő táplálkozás, na és az állandó sport megteszi jótékony hatását. A Ball Up csapat tagjai igazi profik, de ahogy a sípszó elhangzik, a hírességek belehúznak. Itt aztán van kondi. Fej-fej mellett haladnak a profikkal. Nem semmi. Van valami fura ebben az egészséges külsőben azért, valami földön kívüli. Gyakran látni olyan embereket itt, akik annyira egészségesnek tűnnek, hogy az már szinte hihetetlen, vagy lehetetlen. A hangzavar, ismét visszaránt a valóságba. Nem kéne végigábrándoznom a délutánt, ugyanis kezdenek belemelegedni a fiúk. A Ball Up csapat, úgy látszik kissé megelégeli a kiegyenlítettnek tűnő erőviszonyokat és egy másik fokozatra kapcsolnak. Még mindig hihetetlen lazák és könnyedek, csak éppen elérhetetlen minden passzuk, pont annyival gyorsabbak, hogy éppen ne lehessen őket befogni. Parádé, hihetetlen látvány. Szinte ellenfél nélkül, show elemekkel tarkítva tartanak bemutatót. A csapat tele van különböző meghatározó karakterekkel: Mr. Afrikától a Professzorig, mindenkinek más a stílusa, a trükkjei, személyiségjegyei.  Ez alapján úgy érezheted, egy kicsit megismered őket a mérkőzés végére. Lenyűgözőek.

A helyemen Jack Nicholson ült

A színészcsapat tagja nem szívesen lettem volna ebben az esetben. Olyan egyértelmű volt a szintkülönbség a két fél között, és most nem csak a magasságra gondolok. A lényeget pedig még nem is írtam: a barátaim révén a legjobb helyen ülünk. Igen, az első sorban, amely a hírességeknek van fenntartva. Az én helyemen állítólag legutóbb Jack Nicholson ült, akit ezúttal hiába kerestem, sajnos nem volt jelen. Szóval, a hely nagyon impozáns, de azt azért bevallom, hogy az első sorból hatalmas erővel elsüvítő labda néha kissé ijesztőnek tűnik. Azonban a pálya széléről, testközelből figyelni az eseményeket, felejthetetlen élmény.

Színész kollégáimra tekintettel a végeredményt nem írnám le, de úgyis a részvétel a fontos. Az eseményt egy laza zsákolóbajnokság zárja, ahol három specialista méri össze erejét. Meglepő volt, hogy magasságuk alapján nem is néztem volna őket kosarasoknak, a súlypontemelkedésük tényleg elképesztő volt. Őket nézve, végképp megértettem, miért tartják annyira nagy becsben a kosarasokat errefelé és miért mozgat ilyen széles tömegeket ez a sport. Ezt élőben tapasztalni óriási élmény.

Kifelé menet szinte mosolyogva fogadom, hogy az autóm szélvédőjén ott díszeleg a büntetés. Üdvözlöm az őrt, remélem, azóta visszaért a bódéba. Két nappal később barátaim pedig átküldenek egy, az eseményről megjelent cikket, egy fotóval az anyag közepén. Nocsak, ki van a képen…