Kamerika

Kedves barátom, Bokor Balázs Los Angeles-i magyar főkonzul a vonal másik végén azt kérdezi, ráérek-e egy kis összejövetelre, melyet a követségen, a Bell Air Crest főtermében rendeznek meg. Szerény, kis esemény, nem lesznek túl sokan, de részt vesz rajta pár ismerős is, remek alkalom, hogy magyarokkal találkozzak. Muszáj azonnal választ adnom a szigorú névsor miatt,… Tovább »

Végre elkészült! Nem volt egyszerű, de megvan. Amikor először elhangzott a kérdés, hogy van-e, zavartan vontam meg a vállam, nem hiszem, nem tudom, válaszoltam. Mi is az a headshot pontosan? Mikor már az ötödik ember hozta szóba, aki ráadásul a színészet tanárom volt, Johnny Coppola, kezdtem magam kínosan érezni. „Nem, nincs headshotom, de már régóta… Tovább »

Egyfajta elégedett büszkeséggel töltött el a hír, hogy érdeklődik utánam egy manager. A mostani nehéz helyzetben, ami azért a film fellegvárában is érzékelhető, ez elég hízelgőnek tűnt.  „Mégiscsak hallottak rólam errefelé” – gondoltam magamban. Az azért hamar kiderült, hogy az egész egy ismerősömnek köszönhető, nem pedig az ismertségemnek, de sebaj, a tényen ez mit sem… Tovább »

Néhány hete voltam még csak Amerikában, amikor behívtak az első szereplőválogatásra, azaz castingra. Mások hosszú heteket, hónapokat töltenek el a felkészüléssel, a helyes kiejtés csiszolásával. Nekem egy éjszakám volt arra, hogy Sárkányemberré váljak… (Az előző rész tartalmából…: A Hollywood-jel árnyékában) Nem sokkal az USA-ba érkezésem után kellemes partiba csöppentem, ami – gondoltam – majd feledteti… Tovább »

Sok mindent írtak már a lapok azokról a kollégáimról és persze rólam is, akik Magyarországon kívül is megmérették magukat. Ezek az anyagok vagy világsztárrá avatnak szinte bárkit – akár kétmondatos statiszta szerep után is –, vagy maró gúnnyal azt bizonygatják, hogy magyar színész maximum pincér lehet Hollywoodban. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább én írom le… Tovább »