Belépés Az Ajtók ajtaján, avagy a The Doors-szentélybe!

• nagysebestyen
• 2012 május 29.

8512 Santa Monica Bouelvard. A cím megtévesztő, de ez alkalommal West Hollywoodban vagyunk. Rengeteg jó kis szórakozóhely van a környéken, de ez a kapualj azért nevezetes, mert e mögött az ajtó mögött próbált, élt, készített lemezfelvételeket az „Ajtók” nevű zenekar, vagyis közismertebb nevén a „The Doors”.

Az előző rész tartalmából…: Hollywoodi hétköznapok

A Jim Morrison által vezetett zenekar 1968 és 1972 között használta ezt a kis házikót irodaként is. Külön érdekesség, hogy az L.A. Woman című lemez teljes anyagát is itt rögzítették. A hely jelenleg semmilyen funkciót nem tölt be, azon kívül, hogy a tiszteletüket leróni vágyó zarándokok egyik találkozóhelye. Nyilván a Père-Lachaise temető Párizsban, ahol Morrison sírja van, a valódi zarándok hely, egyedülálló a maga nemében, aki járt már ott, tudhatja. Ez a hely azért közel sem ilyen forgalmas, bár egyre többen fedezik fel.  Többször felújították, átépítették. Nincs messze innen a Troubador nevű szórakozóhely sem, ahonnan szegény Morrisont többször kirúgták, botrányos viselkedése miatt, majd véglegesen ki is lett tiltva. Ez persze nem tartotta vissza őt attól, hogy időről időre, semmibe véve a tiltást, megpróbáljon bejutni. A hely egyébként nagyon népszerű a mai napig. Gyakran előfordul, hogy előzetes bejelentés nélkül olyan zenészóriások tűnnek itt fel, sőt tartanak rögtönzött több órás koncerteket, mint Prince, Sting és egyéb nagyságok. Persze a bejutás nem túl egyszerű. Lányok előnyben…

Ezen a soron van az egyik kedvenc kis helyem, ahova betérve összefutottam többször is Harry Dean Stantonnal, az egyik élő színészlegendával, aki a Párizs, Texas című film főszerepe mellett több mint 180 filmet tudhat maga mögött.

Láthatóan meg van kicsit rogyva, gondoltam magamban először, mikor megláttam. Mondjuk nem fiatal, jutott eszembe, talán hetven felé járhat. Mennyi film, az Alien-től kezdve, a Veszett a világig! Egytől-egyig szignifikáns alakítások, remek filmekben. Mikor hazaértem, úgy döntöttem, utánakeresek a neten, mikor is született. Döbbenten láttam az évszámot: 1925. Aha… Hoppá. Szeretném megélni ezt az életkort, így kinézni és folyamatosan dolgozni, ahogy Harry teszi a mai napig!

Azt nem tudom, hogy Harry találkozott-e személyesen a Doors bármely tagjával, szerette-e a zenéjüket, de én most szeretnék tisztelegni mindkettőjük előtt ezzel a dallal, ami akár a Párizs, Texas filmzenéje is lehetett volna…