Verekedés két nővel

• nagysebestyen
• 2012 július 5.

Amikor felkértek egy akció rövidfilm forgatására, örültem, hiszen ilyet még nem csináltam. Úgy éreztem, végre kipróbálhatom magam ezen a területen is, kamatoztathatom az elmúlt években felhalmozott harcművészeti tapasztalataimat. Kíváncsi voltam, hogy készül egy akciójelenet Los Angelesben, ahol ehhez, lássuk be, igazán értenek.

Az előző rész tartalmából: Kosármeccs Nicholson székéből

A salsatudásommal nem vágnék fel

Magyarországon is volt már hasonló forgatásban részem, de azért itt egészen más lehet, gondoltam. A forgatókönyv egy hosszú jelenetre épült, melynek közepén hatalmas verekedés állt.  Shawn, fiatal barátom, aki színész, kaszkadőr, rendező, operatőr, koreográfus, vágó, hang- és utómunka specialista (csak ennyi), írta a sztorit. Régóta jóban voltunk, ismertem őt és mindig is lenyűgözött sokoldalú tehetsége. Itt az efféle sokszínűség bizony előfordul, hiszen mindennek központjában a film áll, és aki ezzel foglalkozik, rendszerint körbejárja az ehhez kapcsolódó rokon szakmákat is. Bár Shawn tudása, azt gondolom, így is különleges. Nagyon sokszor segített már az eddigiek során nekem, barátnőjével, Szilvivel együtt, aki egészen véletlenül magyar és amellett, hogy színésznő, hobbiként, salsa klubot vezet Santa Monicában. Részt is vettem pár óráján, mondván a színésznek szinte kötelező magába szívni a különböző táncstílusokat is, hiszen része a szakmának.  A salsatudásommal azért nem vágnék fel. Bár szorgalmas diáknak bizonyultam, de látva a vérbeli profikat, hamar rájöttem, hogy ezt kicsit hamarabb kellett volna elkezdenem, talán gyermekkorban.

Egy orvlövész áldozatává válunk

Az akciójelenet előkészületeinek legfőbb része leginkább a koreográfia elsajátításáról szól.  Három héten keresztül jártunk le egy tornaterembe, rávezető gyakorlatokat ismételgetve a legnehezebb elemekhez. Én egy Lukas nevű, Brazíliából érkezett figurát játszottam, akinek a harcstílusát capoeira elemek tették színesebbé. Mivel az alapjaim megvoltak, kimondottan ezekre a látványos mozdulatokra kellett koncentrálnunk. Az edzések felépítése klasszikus. Bemelegítés után nyújtás, majd jöhet a specifikus tréning, a mozdulatsor összeállítása, szinte elemenként történő páros gyakorlása. Két partnerem volt a jelenetben, két női partner, így különösen óvatos voltam. Minél többet gyakoroltuk, annál jobban kezdett kirajzolódni a verekedés stílusa, sokszínűsége. A lányok leginkább kung fu, wing chun és önvédelmi formákban dolgozhatnak mozdulataikkal, az én boksszal kevert capoierámmal szemben. Mindketten ellenem vannak.  A film címe „Végső teszt”, a jelenet lényege pedig, hogy pár perc leforgása alatt kell megvívnunk egymással, mielőtt a hegy mögött lebukik a nap. Ha a küldetést nem teljesítjük, egy orvlövész áldozatává válunk mindannyian. Mindez pedig a L.A. folyó medrében zajlik, ami rengeteg népszerű filmből lehet ismerős, a Grease-től kezvde, a Terminator 2-ig.  Fantasztikus helyszín, a folyó az év nagy részében csak vékony érként csordogál, így előszeretettel forgatnak az óriási, betonnal bélelt mederben. A koreográfia szerint egy meghatározott, viszonylag kis térben kell mozognunk, táncosok és harcművészek előnyben.

Háromszorosára duzzad egy éjszaka alatt

Én csak két okból aggódom: hogy fogunk elboldogulni a folyóval, hiszen kisebb produkcióktól hallottam már, hogy kicsit ódzkodnak tőle, mert komoly engedélyekre van szükség a forgatáshoz. Na, és a másik a forgatókönyvben szereplő időintervallum a naplementét illetően, hiszen a napnyugtát nem tudjuk megismételni, nem lehet újravenni. Gyorsan és pontosan kell dolgoznunk. Shawn megnyugtat minket, hogy minden rendben lesz, aggodalomra semmi ok, bízzuk rá a dolgot, majd ő mindent megold.

Az első pár nap teljesen rendben megy, a helyszín fantasztikus, a koreográfia remek. Az azért hamar kiderül, hogy a dialógusokat nem igazán tudunk felvenni, mert fúj a szél és a zörej torzít minden hangot. A hasznos forgatási órák száma pedig, a naplemente miatt, körülbelül három órára korlátozódik naponta. Észrevesszük azt is, hogy a folyó napról napra szélesedik, ami nem tűnik zavarónak egy ideig.  Egészen addig, amíg mintegy háromszorosára duzzad alig egy éjszaka alatt.  Ráadásul a közepén kialakul egy hatalmas mohasziget. A háttérben, az előző napig semmi zöld nem volt, így most kínos lenne, ha a jelenet közepén egyik kockáról a másikra kivirágozna a terep. A küzdőterünk is jelentősen lecsökken a változó vízszint miatt. Kényszerpihenő következik, nincs más lehetőségünk. Shawn naponta kijár a helyszínre és tájékoztat minket az aznapi állásról. Mindent megtesz a produkcióért. Gumicsizmában mohátlanít, ha kell, de valahogy az égiek nem tűnnek kegyesnek. Egyre jobban elkeseredünk, mindenki nagyon szeretné már folytatni a munkát.

Egy könyökütés betalál

Néhány nap múlva végre zöld utat kapunk fentről, megkegyelmeznek az égiek. Boldogan dolgozunk tovább, bár egyik nap, az én részem felvétele közben, egy könyökütés kissé betalál az egyik színésznő fejére. Én talán jobban megrémülhettem, mint ő, aki megtántorodott ugyan, de szerencsére semmi komolyabb baja nem történt. A feje búbjához ért a könyököm, kissé nagyobb lendülettel, nem pedig az arcához. Huhhh. Ez is tanulságos volt.

Még néhány nap forgatás, aztán vége, hiszen engem vár egy munka Magyarországon. Csupán pár nap és mindent be kell fejeznünk, az utolsó felvételektől, a szinkronmunkán át. Mikor már a repülőn ülök, azon gondolkodom, őrület, mennyi idő, energia van egy ilyen kis, alig ötperces jelenetben, ami olyan egyszerűnek tűnik…